Szakállas Bácsi-díj

Szakállas Bácsi-díjat alapított az SZDSZ. Azt már megszokhattuk, hogy a liberálisok az ország népének valós problémái iránt teljesen érzéketlenek, a leküzdendő nehézségek iránt teljes közönyt tanúsítanak. A hasznos tevékenység helyett saját maguk által  kiagyalt álproblémákkal igyekeznek szórakoztatni a szavazópolgárokat. A cél annak bizonyítása, hogy ők éberen őrködnek a demokrácia fölött. Mivel Magyarországon a demokráciát jelenleg semmi sem
veszélyezteti (hacsak nem éppen az ő oldalukról), ezért nekik ennek ellenkezőjét kell elhitetni a lakossággal. Kiváló és állandóan a felszínen tartott példa erre a rasszizmus emlegetése, melynek során szinte mindenkit rasszistának minősítenek, aki nekik nem szimpatikus.
A mesterséges álprobléma-gerjesztés legújabb állomása a Szakállas Bácsi-díj. Teljesen nyilvánvaló, hogy ma hazánkban elenyésző a nőgyűlölők, a homofóbok, a rasszisták aránya (a negyedik kategória az érzéketlenség, amiből tényleg sok van hazánkban). Ezért szeretnék segíteni az SZDSZ-nek a díjazottak megválasztásában. Nőgyülölővel még eggyel sem találkoztam személyesen. A női nem feltétlen csodálójaként a nőgyűlölők elleni harcból szívesen kivenném a részem. Ám nem gondolom, hogy manapság az ország legégetőbb problémája a nőgyűlölők hajkurászása volna; ennél talán hasznosabb tevékenységgel is tölthetné
mindenki az idejét. Annyit azért hadd segítsek az SZDSZ-nek, hogy a nőgyűlölőket a saját házuk táján keressék. A homofób kategória jóval nehezebb eset. Itt azt is el kell dönteni, hogy a homoszexuálisokat utálók, vagy csak a médiában tapasztalható erősödő jelenlétük miatt aggódók kaphatnak díjat. A második esetben akár saját magamat is jelölhetném. Kijelentem, hogy semmi bajom a homoszexuálisokkal, semmiféle hátrányos megkülönböztetést nem tartok indokoltnak velük szemben, de veszélyesnek tartom, hogy délutáni és kora esti műsorokban is rendszeresen jelen van a homoszexualitás, mint téma. Félreértés ne essék, nem az zavar, hogy valaki homoszexuális, hanem az, hogy a kisiskolások leckeírás után a TV-
ben lépten-nyomom evvel a témával találkoznak. A rasszisták legtöbbje egyszerű, névtelen ember, akik semmiféle politikai hatalommal nem rendelkeznek. Még emlegetni is fölösleges, olyan világos, hogy az emberek származás alapján való megkülönböztetése értelmetlen dolog. A MIÉP sem rasszista, bár állandóan ennek ellenkezőjét szajkózzák a politikai baloldalról. Ha a MIÉP programjában rasszizmusra utaló jelet tapasztalnék, az elsők között lépnék ki a pártból. De van Magyarországon egy igen magas rangú politikus, egészen pontosan a miniszterelnök, aki nem is olyan régen rasszistának minősíthető kijelentésre ragadtatta magát. Gyurcsány Ferenc az arabokat leterroristázó, nemzetközi bonyodalmakat okozó, az egész országot lejárató visszataszító tréfája alapján eséllyel pályázhat a rasszista kategória díjára. Talán az érzéketlenség az egyetlen komoly probléma, amivel nap mint nap találkozni lehet. Nem csak a fogyatékkal élőkkel szemben, hanem a bármilyen szempontból hátrányban élőkkel szemben. Az érzéketlenség szerintem ott kezdődik, amikor valaki elmegy a koldus mellett, és húsz Forintot is sajnál tőle, miközben ki tudja, mennyit költ például cigarettára. Ezen elgonolkodva
nem is meglepő, hogy sokszor ugyanezt az érzéketlenséget tapasztaljuk a kormánypártok részéről. Itt azonban sajnos az ellenzéki országgyűlési képviselőket is el kell marasztalnom. A díjra ezért a komplett országgyűlést javaslom. Ez alól csak azok a képviselők jelenthetnek kivételt, akik legalább megpróbálták már beleélni magukat az egyszerű, napi megélhetési gondokkal küszködő emberek helyzetébe, és tenni is próbáltak az érdekükben. Az SZDSZ-t ismerve azonban biztosak lehetünk benne, hogy ez a párt nem létező problémákkal fog foglalkozni továbbra is, a valós gondok megoldásában tehetetlensége és díjat érdemlő érzéketlensége következtében ezután sem fog jeleskedni.

                      Erdős László, MIÉP