A válságért nemcsak a választási győzelem felé menetelő hazug, szovjet zsoldból amerikai-izraeli zsoldba szegődött balliberális pártok és táboruk a felelős, hanem együttes felelősség terheli az úgynevezett középjobb, a most a Fideszben és a Fidesz körül tömörülő "nemzeti vegyes" politikusait is. Ezért első szavunk a jószándékú, tiszta nemzeti keresztény középosztályhoz és benne az értelmiséghez szól, köztük a MIÉP-től elpártolt 200 ezernyi emberhez, akik hitüket, becsületes energiáikat méltatlanra pazarolták. Ezeknek most be kell látniok, hogy elveszett a szavazatuk, amelyet azért adtak oda Orbán Viktor pártjának, hogy ne vesszen el. A választás a második fordulója előtt szánalmas kabaréba fordult. Az úgynevezett jobboldal miniszterelnök-jelöltje a Nagyhét elején irgalmas szamaritánusként előbb lemondott, mást nevezett meg maga helyett, majd az elutasítás hatására újra folytatja miniszterelnöki kampányát, amely most már korántsem diadalút. Közben értelemszerűen megvált miniszterelnök-helyettesétől, aki az SZDSZ programjával szemben a kórházak megőrzésének felelőse, a kórházprivatizáció visszautasítója lett volna. Mivel az MDF vezetőségével nem tud zöldágra vergődni, elkezd "tárgyalni" az MDF tagságával - ami nincs. Mert miközben a Fidesz tetszelgett a legnagyobb nemzeti erő szerepében és nem vette észre, hogy a szocialisták, Rákosi méltó örököseihez méltóan egy egész pártot szerveztek ki alóla, pontosabban mellőle. A Fidesz hízott a gyönyörtől, hogy az MDF sok képviselője átült soraiba, s most szép választási sikereket aratott a közös bázison, s közben a jelentéktelennek tartott MDF-et megszállták a kommunisták, Dávid Ibolya az amerikai képviselőházban ülő Tom Lantostól, a zsidó világhatalom egyik öreg exponensétől kapja utasításait. Az MDF úgy lett ötszázalékos párt, hogy az MSZP fegyelmezett szavazóinak egy előre megszabott része listán az MDF-re szavazott. Ezeket kívánja most Orbán maga mellé állítani. Sziszifusznak ennél könnyebb feladat jutott osztályrészül. A négypárti országgyűlésben három a nemzeti érdek ellen dolgozik, s a legtöbbet a volt szövetséges árt a Fidesznek. Ugyanakkor a Fidesz vezetői mindent elkövettek - nem kizárhatóan a Tom Lantos-körök igényeinek és tetszésének megfelelően - az egyetlen biztos szövetséges, a nemzeti radikalizmus megsemmisítéséért, szavazóinak elszívásáért, a parlamentbe jutásának megakadályozásáért. Ebben a MIÉP-et és most már a MIÉP-Jobbikot illető kirekesztő politikában mutatkozik meg legszemléletesebben a Fidesz politikájának alapvető hibája. A Fidesz fennállása óta a liberális játékszabályok betartásával, a politikai korrektség követelményeinek megfelelően politizál. Elfogadja az ellenfél által rákényszerített feltételrendszert, és csak kisebb nemzeti megnyilatkozásokat tesz, engedély szerint, választási harc idején. Harcászatban, sportban alapszabály azonban, hogy az ellenfél által ránk kényszerített taktika és stratégia keretében csak veszteni lehet. Orbán nagy pártként a falig hátrált, most azonban azzal dicsekszik, hogy képes volt a falig hátrálni. Ezzel támogathatatlanná teszi magát. Ez a politika Antall József óta tart Magyarországon és Orbán Viktor Bod Péter Ákos nevének felemlítésével ehhez a hátráló politikához való teljes visszatérést, a falba belenyomódást kínálja a magyarságnak. A választás eldőlt, a "kafiol tröszt" vezéralakja, Arturó Ui - Bertold Brecht drámájáénak hőse -, ha lebonyolítják a második fordulót, biztos győzelmet arat. Immár Dávid Ibolya teljes támogatásával, aki most, így adja vissza azt a támogatást, amit az öt százalékos küszöb eléréséhez és korábban az Európai Parlamenti választásokon egy kiküldött kiküldéséhez kapott. Ezért csak egyetlen megoldás lehetséges, mégpedig olyan, amilyet az MSZP-SZDSZ már alkalmazott, mégpedig sikerrel. Távolmaradással érvényteleníteni kell a választás második fordulóját, lehetetlenné kell tenni az új Országgyűlés megalakulását, és a kormány hatalomra lépését. Az MSZP-SZDSZ gátlástalanul tette ezt a kettős népszavazás alkalmával, amikor a távolmaradással tartotta mindkét kérdésben az érvényesség szintje alatt a népszavazást. Ugyanezzel a módszerrel, az SZDSZ-nek a szavazástól távolmaradásával választotta meg az Országgyűlés Sólyom Lászlót köztársasági elnöknek. Ha a Fidesz minden már megválasztott képviselője lemond mandátumáról, és mindannyian abbahagyják a kampányt, és a második fordulóban egyedül az MSZP-SZDSZ jelöltjei vesznek részt, az OVB nem hirdetheti ki a választás végeredményét, be kell ismernie, hogy a választás, csaláson - médiumok több évtizedes félrevezetésén, egyre kifinomultabb manipulációin és azonfelül is választási csalásokon - alapult. Az egységes távolmaradás után létrejövő ellenzék nélküli, lényegében egypárti Országgyűlésnek a köztársasági elnök nem adhat kormányalakítási megbízást. A két-, vagy négypárti parlament lényegileg úgy is egypárti lenne, a teljesen egypárt, nélkülözve a demokrácia látszatát, megfőne saját zsírjában. Mert ellenfél nélkül nemcsak, hogy győztes sem lesz, de bolsevizmus létalapja, a legyőzött ellenfél állandóan felmutatható, majd rugdosható teteme sem fekszik a porondon. Ez kétségtelenül rendkívüli, veszélyekkel is terhes megoldás, amely az azonnali államcsőd bekövetkezésével is fenyeget. Az államcsőd azonban, ha lassabban is, de bekövetkezik. Ha a Fidesz engedelmesen beül az ellenzéki padsorokba és kockázató lépésével nem teremti meg a rendszerváltás lehetőségét, a magyarság egy elhúzódó süllyedés folyamatának néz elébe, amelynek a végén ott áll a megszállás, a föld elvesztése, a kórházak eladása és a kettészakadva haldokló magyar társadalom. Gyurcsány és Kóka még gazdagabb lesz, a szegények még kiszolgáltatottabbakká válnak, ez értékes elmék kivándorolnak az országból. Ez nem választás volt, hanem kutyakomédia. Semmi sem indokolja, hogy a magyarság kárvallott tömegei befejezzék. A balliberális médiumok által irányított tömegemberek százezrei is csak így józaníthatók ki, csak így döbbenthetők rá kiszolgáltatottságukra és becsapottságukra. Alkotmányozó nemzetgyűlést kell összehívni, új médiatörvényt kell meghozni, a földet meg kell tartani magyar kézben, lehetetlenné kell tenni az egészségügy privatizálását, a privatizációt felül kell vizsgálni, a bankokat meg kell adóztatni, a bankközi forgalomra adót kell kivetni. A magyarságnak csak a saját megmaradásával kell törődnie, és minden ezt gátló erőt, pártot, médiacézárságot el kell távolítani útjából. Ez veszélyes megoldás, de az egyetlen megoldás. Mondjuk együtt: eddig, s ne tovább! MIÉP elnöksége Csurka István elnök