A két párt közös listát alkotva létrehoz egy harmadikat, amelynek neve "Harmadik út" - a MIÉP és a Jobbik összefogása. A forradalom hőseinek, mártírjainak és az akkor szárbaszökkent nemzeti egységnek a jegyében, a MIÉP Rend programja és a Jobbik Rend a liberalizmus ellenében programja jegyében a két párt vezetői szólalnak fel a Hősök terén. Igei köszöntőt a nagy idők tanúja dr. Hegedüs Loránt református püspök mond. A forradalom szellemének feltámasztására sose volt nagyobb szüksége a magyarságnak, mint éppen most. Mindenkit várunk, aki régen várt erre a sorsfordító pillanatra. "Aki magyar velünk tart!" Már a Medgyessy kormány színrelépésekor megéreztem, de akkor még inkább csak sejtésszerűen, hogy nem a Kádár-rendszer bujtatott visszahozása, hanem a Rákosi-Gerő rémuralom, azaz egy újfajta, de más eszközökkel éppen annyira szigorú diktatúra bevezetésének a kísérlete történik. Gyurcsány fellépésével és hatalomra kerülésével ez kézzelfogható ténnyé vált. Nemcsak családi kötelékei, feleségén keresztül az Apró (Klein) családhoz kötődése, hanem a minden szavából sütő akarnokság és gátlástalanság üzente ezt. Rákosinak és Gerőnek, azaz Rosenfeldnek és Singernek az első ténykedése az volt, hogy kirabolták a békéscsabai takarékpénztárt, amikor a szovjet tankok hátán megérkeztek Magyarországra. Gyurcsány előbb rabolt, privatizált hű Leisztingerével és állami támogatójával, Szilvássyval, most pedig lelepleződött, mint adócsaló, aki önmagától bérli a saját palotájába épített liftet és uszodát. És közben szociális érzékenységről papol, mint miniszterelnök. Ne tévesszen meg senkit, hogy még nem annyira véreskezű, mint példaképe Rákosi, Sztalin legjobb magyar tanítványa volt. Azt se higgye senki, hogy Európa vagy az európai normák korlátozzák a vérengzésben. Ma egyszerűen nincs szükség vérengzésre, amikor itt van a kezében a televízió. Ma demokráciát játszva lehet diktatúrát gyakorolni, mert a tömeg már mindent elhisz, semmi ellen nem lázad és maga akasztja a jármot a nyakába. De ettől ez még diktatúra, mert minden hatalom egy kézben összpontosul. Az országot nem az egypárt irányítja, hanem a bankárkaszt, néhány száz Leisztinger és Kóka, és ezeknek a segédszínésze, Gyurcsány. De ez csak az egyik oka annak, hogy magam kezdeményeztem ezt az összefogást, amelyhez minden ellentétet, sérelmet félre kell tenni és félre is teszünk mindannyian. A másik ok az ellenzék, a Fidesz kiábrándító gyengesége, mellébeszélése, örökös pótcselekvései. Mára eljutottunk oda, hogy Gyurcsány megdicséri az Országgyűlésben Orbán Viktort - és Orbán nem ordít a fájdalomtól. Az igazság az, hogy Orbán szöges ellentétben mindazzal, amit eddig tett, mondott, ígért, szöges ellentétben egész eddigi politikájával, megszavazta a román EU-csatlakozás ratifikálási határozatát. Orbán úgy látszik sokat járt Erdélybe, de a románokat nem sikerült megismernie. Mert már másnap megjött a válasz: a románok megszigorították a határátkelést Románia felől Magyarországra, ami elsősorban a magyarokat sújtja. A román parlamentben pedig visszaküldenek bennünket Ázsiába. Miért? Mert ők tudják, hogy emberileg belátható időn belül Románia nem lesz az Unió tagja. Talán nem is akar. Hiszen a légies román-magyar határ azt jelenti, hogy Erdélybe szabadon áramlik a magyar kultúra, az áru, a szolgáltatás, s hiába van ott román többség, Erdély elveszett számukra. Ezért a román, mindenekelőtt sovén módra elvakult, ultranacionalista vezetőréteg, a fanarioták utódai inkább a keleti szomszédhoz, Oroszországhoz húznak, mert ott még fenn lehet tartani a szigorú határokat és a korlátozásokat. Vagyis kiderült, hogy Orbán nem ura önmagának. A Magyar Országgyűlésben nincs magyar érdekképviselet. De ha mi egymás elől halásszuk el a szavazatokat, mint ahogy a Fidesz a kommunisták legyőzésének hamis híresztelésével tőlünk akarja elvenni a szavazókat, akkor nem is lesz. De kell, hogy legyen. Ezért fogtunk össze. Csurka István